Mátyás király kiváló tréfamester hírében állott, ez alkalommal is talált okot a csipkelődésre.
Galeotto rögtönzése (Galeotto: Mátyás királynak kiváló…)
Hunyadi Mátyás tudósai körében töltötte a vacsoraidőt. Csak úgy záporoztak a tréfás élcek, vicces ugratások. Mindenki a királyt szórakoztatta, miközben maguk is jól mulattak. A király kiváló tréfamester hírében állott, ez alkalommal is talált okot a csipkelődésre.
A tárnokmester éppen most mutatta be az újonnan vert szűzmáriás aranyak elő nyomatait. A király észrevette, hogy az Európa szerte híres humanista tudós, Galeotto Marzio sóvár pillantásokat vet a fényes, sárga érmékre. Bort töltött a tudós serlegébe, majd egy arannyal megtoldotta mondván:
– Tiéd lehet az arany, a boros kupa alján, ha egy találó verset rögtönzöl nekünk.
Galeotto Marzio egy hajtásra felhörpintette a finom tokaji bort, s ex tempore kiugratta fejéből a következő versikét:
Két istennek lakóhelyéül
Szűk e kehely öble,
Bacchus sétálj le gyomromba.
Plutus te – zsebembe.
Élénk tetszés jutalmazta a költő pompásan ideillő verssorait, ő pedig elégedetten csúsztatta zsebre a kiérdemelt jutalmat. A király, hogy az arany ne árválkodjék egymagában, még egy érmével megtoldotta.
