Hogyan készül a dalszöveg? Dankó Pista a szegedi évek után is sokszor bezörgetett szövegért Gárdonyi Gézához.
Legtöbb esetben kész volt már a zene, kottába is volt szedve, s a nótaszerző cigányprímás a kottába pontosan bejegyezte a készítendő vers magánhangzóit.
Úgy hívják ezt muzsikus-poéta nyelven, hogy: csizma. Kész a csizma, csak a lábat kell beledugni. Persze, fontos, hogy ne szorítson, ne lötyögjön, passzoljon.
Kitetszik ebből is, hogy a csizmadiának azért könnyebb a dolga, mint a dalköltőnek, mert az előbbi a csizmát szabja a testhez, a másiknak a testet kell a csizmához szabnia. Nagyon érteni kell ezt a mesterséget.
Gárdonyi Géza nagyon értette.
Dankó Pista letszi az asztalra a kottát – ott virítanak a fekete kottafejek alatt a magánhangzók: a-á-o-a-a-á-a-o-á.
És megszületik a Gárdonyi-vers: Magános fa a pusztában álldogál…
