A híres Shakespeare-színész, David Garrick egyszer Párizsban vendégszerepelt…
David Garrick talán az egyik leghíresebb Shakespeare-színész volt a XVIII. században, száz szerepe közül tizennyolc Shakespeare-főhős volt. Példátlan sokoldalúságára és átváltozó képességére jellemző, hogy Hamletet éppen úgy eljátszotta, mint Machbethet, Jagót, Othellót vagy Antoniust. Híre, halála után jónéhány évtizeddel, a „Csiga” asztaltársaságba is eljutott, ama társaságba, amelynek tagja volt Vörösmarty és Megyeri is. A költő úgy emlegette Garrickot, mint az angol Megyerit. Talán ők is ismerték a híres anekdotát.
Történt pedig, hogy Garrick Párizsban vendégszerepelt, s összebarátkozott a francia főváros akkori legnevesebb színészével, Preville-lel, aki meghívta őt vidéki birtokára. A bérkocsis azonban csak akkor volt hajlandó elfuvarozni őket, ha még két utast szereznek, máskülönben kettejüknek kell megfizetniök négy személy jegyét.
Preville morgolódva ült a zárt kocsi mélyén, a fuvaros meg öntelten fönn a bakon. Garrick lenn téblábolt a járdán és derűs nyugalommal mondta:
– Akkor pedig megvárjuk ama másik két utast!
Csakhamar jelentkezett is egy utas. A piac felől jött, ahol az angol vendég az imént eltűnt a forgatagban. A kocsis intett a fejével, szálljon be, majd az út végén fizet.
Alig telt el két perc, megérkezett a második várva várt utas is. A kocsis már emelte ostorát, hogy induljon, amikor egy kis nyeszlett, sánta, púpos figura kászálódott elő a tömegből és éppen oda akart utazni, ahová Preville.
– Nem lehet! – jelentette ki határozottan a kocsis. – Telt ház van!
– Engedje csak föl az urat – szólt ki az ablakon Preville -, majd összehúzzuk magunkat.
A kocsis legyintett:
– Maguk tudják, nem én fogok szorongani egész úton.
Amikor megérkeztek, leugrott a bakról, kinyitotta az ajtót, s legnagyobb meglepetésére csak Preville-t és Garrickot pillantotta meg. A másik három utas eltűnt. Illetve csak majdnem.
Mert Garrick somolyogva eljátszotta mind a három alakot, ugyanabban az öltözetben, csak hanghordozását, arcjátékát változtatta meg. S a kocsis az azonos ruha ellenére sem ismerte föl, hogy a három utasa egy és ugyanaz a személy.
Forrás: Szalay Károly: Színházi anekdoták
