A táborban Guyon Richárd nem osztozott…
Guyon szőke, szép ember volt. Fejét rendesen félretartotta. Mindent megtekintett, mindenről saját szemével győződött meg. Katonáival együtt evett. A csata fáradalmai, a hadi élet viszontagságai neki gyönyörűség voltak.
Szerencsétlen ütközetei után, 1849 augusztusában Facseten nem kapott egy darabka kenyeret sem. Tisztjei lármáztak.
– Mit sem tesz – mondotta hidegen –, majd eszünk estve.
Sajátságos modora volt bánni az emberekkel.
Egerbe 1849 tavaszán táborával bevonulván, egy háznál magának, s tisztikarának ebédet főzet. Hálóköntöst ölt, s míg elkészülne az ebéd, olvasni ül.
Ezenben Oroszhegyi, ez az Ernani-bamboche condottiere, csapatával megérkezik, s éppen ahhoz a házhoz megy, nem tudván, hogy Guyon is ott van.
– Ah, éppen jó! – mond Oroszhegyi imponálni akaró hangon. – Csak készítsétek el az ebédet, mindjárt eszünk!
A szakácsok nem engedik; zaj keletkezik.
– Nix, nix – mond Guyon – das ist mein!
– Majd meglátom én – mondá Oroszhegyi, egri nyárspolgárnak tartván Guyont, s kardot ránt.
Guyon hidegen elővette a főzőkanalat, kiütötte vele Oroszhegyi kezéből a kardot, s jól a körmére ütött neki.
Forrás: Tóth Béla: Magyar anekdotakincs
