Köztudott, hogy Voltaire nem kedvelte a talpnyalókat, legyen szó fiatal deákról vagy idős tudósról. Csípős megjegyzései senkit sem kíméltek…
Voltaire óriási levelezéssel bírt, királyokkal és tudósokkal váltott eszmét. Így kénytelen volt erősen megválogatni kinek és miért válaszol, milyen hosszan tartja fenn levelező kapcsolatait. Aki túlzottan sokat személyeskedett és hízelgett levelében, azzal nem kívánt érdemi csevejt folytatni.
Így történt akkor is, amikor Voltaire azt írta egy fiatalembernek, aki állandóan leveleivel ostromolta:
„Uram, én sajnos meghaltam és így a jövőben fájdalom, nem lesz szerencsém Önnek válaszolhatni.”
De a fiatal írótanonc nem hagyta magát elhallgattatni, leveleit ezentúl úgy címezte:
„Voltaire úrnak, a másvilágon”
