Jogásznak indult, író lett belőle és a színház vált második otthonává. Népszerűsége már fiatalon olyan nagy volt, hogy sokan keresték fel a ajánlólevéllel. Egy fiatal huszárfőhadnagy jelentkezett Herczeg Ferencnél…
Lengyel Menyhért és Molnár Ferenc mellett Herczeg Ferenc képviselte a huszadik század első felében a magyar drámát világszerte, így nem csoda, ha sokan felkeresték.
– Fráter Loránd vagyok. Ezt az ajánlólevelet hoztam. Arra kérlek, vezess be a pesti társaságba.
A fiatal író kedvetlenül fogadta a vendégét, de miután jóbarátja ajánlotta, mégis meghívta vacsorára. Arisztokrata társaságban mulattak, ahogyan azt kell; cigányzenével.
A vidékről feljött huszártiszt egyszer csak kikapta a hegedűt a prímás kezéből, és olyan szívhez szólóan kezdett magyar nótákat játszani, hogy a társaságnak a szeme-szája elállt.
Ettől kezdve Herczeg Ferenc és Fráter Loránd sülve-főve együtt voltak. A budapesti társaságot Herczeg Ferenc ajándékozta meg a későbbi „nótás kapitánnyal”.
