Utolsó strófáját Békeffi István átadta Rátonyi Róbertnek…
A Bal négyes páholy nagy sikerrel ment a Thália színházban, sőt az előadás dalaiból lemez is készült. Mielőtt azonban lemezre vették volna, Fényes Szabolcs így kérlelte barátját és szerzőtársát, Békeffi Istvánt:
– Pistukám, a lemez számára írj a dalhoz még egy új strófát!
– Jó, majd megírom.
Ám a vers csak nem akart elkészülni. Szabolcs többször kérlelte Békeffit:
– Pistám, csináld meg, hiszen a jövő hónapban már felvétel lesz!
– Meglesz, meglesz csak ne cseszegess!
Teltek-múltak a napok, és Békeffi még mindig nem szállította a szöveget. A lemezfelvétel előtt egy héttel, mielőtt elfoglalták volna helyüket a marasztalnál Békeffiék, az étteremben vacsoráztak. Békeffi paprikás csirkét evett galuskával. Ezúttal a dal előadója, Rátonyi Róbert, ultimátumot intézett hozzá:
– Idehallgass, Pistukám, addig ettől az asztaltól fel nem állsz, amíg nem írod meg a hiányzó strófát!
Békeffi szelíd mosollyal válaszolt:
– Ne marháskodj, Robikám, teli hassal nem lehet szöveget írni.
– Pista, ha nem írod meg, akkor majd megírom én.
Békeffi a vacsora után fölkelt az asztaltól, kiment a Fészek előcsarnokába, és integetett. A második strófát valóban Rátonyi írta meg helyette, de az ő szellemében. Tehát valóban, minden úgy történt, ahogy Békeffi korábban megjövendölte: ő ment el hamarabb, viszont Turay visszatért a színpadra.
