Deák Ferenc többször megrótta azt a nálunk nagyon elharapódzott szokást, hogy sokan a nyilvánosság előtt is kicsinyített, becézett keresztnevükön emlegették az embereket.
Egyszer egy vidéki úrfi volt Deeák Ferencnél, s mindig csak Eötvös Pepit és Kemény Zsigót emlegette.
Az öregúr hallgatott, hallgatott.
Aztán egyszer amikor valaki azt kérdezte, hogy mit adnak a színházban, csak megszólalt:
– Hunyadi Lacit, a Jancsi fiát.
