120 éve, 1904. november 18-án mutatták be először a közönségsikerré vált daljátékot a budapesti Király Színházban, amelynek címszerepét Fedák Sári játszotta, zenéjét Kacsóh Pongrác szerezte, librettóját Bakonyi Károly írta.
„Feltámadt ma Petőfi szőke Iluskája és János vitéze körül az egész gyönyörűséges regevilág, a pipacsvirágos rét, ahol Kukoricza Jancsi nyáját legelteti, a söprűn lovagló gonosz mostoha, a szerelmes francia királylány, a piros dolmányos huszársereg és a szépséges Tündérország, ahol János vitéz viszontlátja szíve Iluskáját. Be szép is ez a mese. Kacsóh Pongrác a költő nyomán haladva nem törölte le durva kézzel a szép mese hímporát, csodálatos, szép muzsikája magyarságával, őszinte népies hangvételével élesen különbözik minden eddigi operettzenétől” – számol be az Újság című lap a János vitéz 1904-es ősbemutatójáról.
1903-ban fogant meg az ötlet Bakonyi Károly fejében, hogy Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményét színpadi darabbá formálja.
Heltai Jenőt kérte fel az operett verseinek megírására, aki az ihletet többek közt Kriza János Vadrózsák című népköltészeti gyűjteményéből merítette.
Bakonyi megmutatta az elkészült szövegkönyvet Beöthy Lászlónak, az éppen megalakult Király Színház igazgatójának, aki örömmel fogadta azt.
Már csak zeneszerzőre volt szükség. Heltainak eszébe jutott régi barátja, a középiskolai matematikatanár, Kacsóh Pongrác, aki kevesebb, mint öt hónap alatt megzenésítette a teljes művet.
Beöthy ekkor Takács Mihály operaénekesnek szánta Kukorica Jancsi szerepét, Fedák Sárit pedig Iluska és a francia királykisasszony szerepében képzelte el. Fedák (becenevén Zsazsa), a kor ünnepelt primadonnája azonban Jancsi karakterét akarta megformálni.
A színházigazgató végül beleegyezett, hogy Zsazsáé legyen a főszerep, aki számos más remek színész oldalán elkezdett készülni a bemutatóra.
A darabot Bokor József rendezte, a zenekart Konti József vezényelte.
A premier a vártnál is nagyobb sikert aratott.
Fedák Sárinak – ahogy az akkoriban szokás volt – háromszor is meg kellett ismételnie belépőjét a közönség ujjongására. A Magyarország című lap 1932-ben így emlékezett a János vitéz bemutatójára:
„A közönség kíváncsian tódult a premierre. Megtelt a színház, és az első egyszerű kis dal után mintha eszüket vesztették volna az emberek. A közönség tapsol, tombol, gyönyörűségében. Egymás után kétszázszor tölti meg a nézőteret.”
„Amikor elénekeltem az »Egy rózsaszál szebben beszél«-t, már eldőlt a darab sorsa. Mindenki sírt a nézőtéren, én is velük. Az igazgató feljött a színpadra, és ezt mondta: »Ez a darab százszor fog menni!« Más ráduplázott: »Kétszázszor.« Mindketten tévedtek. Csak én játszottam eddig 574-szer” – nyilatkozott a művésznő.
A sikeres darabnak 1921 októberében volt a 600. előadása. Kacsóh daljátékát azóta számtalanszor mutatták be, és máig is hatalmas népszerűségnek örvend.
