Egy jeles irodalomtudós arra utaztában meglátogatta egy kisváros iskoláját. A tanító mindjárt felszólította az iskola legjobb tanulóját, a város büszkeségét, a kis Furmányos Lőrincet. Kérdezhetett bármit, Lőrinc mindenre okosan megfelelt.
A vizsgáztatás végeztével a tanító büszkén tudakolta, hogy mit tart a tudós a kis tanítvány csaknem természetfeletti képességeiről.
− Valóban rendkívül okos ez a gyerek – mondta a tudós –, csak hát a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen okos gyerekek felnőtt korukra többnyire szerfölött ostobák lesznek.
Erre a kis Furmányos Lőrinc így szólt:
− Kegyelmed ugyancsak okos lehetett kicsiny korában.
