Midőn Tisza Kálmán az 1885-i kiállításon a gyönyörű Erzsébet királynét kalauzolta a Műcsarnokban, felhívta figyelmét Jókainak egy igen sikerült arcképére.
Erzsébet királyné örömmel állt meg, mert igencsak kedvelte az író regényeit.
A királyné nézte, nézte a festményt, majd kétkedőn megjegyezte:
– Lehetetlen, hogy ez Jókai volna! Itt egészen kopasz, holott neki dús haja van. Ismerem.
– Ez, felséges asszonyom, bizony, hogy Jókai. Merthogy Jókainak két feje van. Van egy nyári feje és van neki téli is, de mikor nagyon meleg van, akkor nem viseli a haját.
