Karinthy Párizsba vágyott…
„Karinthy voltaképpen úgy élt itt, ebben a városban, saját otthonában – de így élt volna a világ bármely pontján -, mint átutazó idegen.
Ő, aki fiatalkorában mindenütt otthon volt, még az utcán is, később csak kávéházakban, vendéglőkben érezte magát valamiképpen jól. Remekül ismerte ezt a várost, de nem úgy élt benne, mint az, aki saját hazájában él, nem úgy, mint az, aki itt született és akinek utódai is itt folytatják majd életüket.
Párizsról rajongtak előtte. Szomorúan mondta:
– Én még sohasem voltam Párizsban – majd halkan, keserűen hozzátette: – A feleségem volt. Csak négy hétig szeretnék egyszer szabad lenni, hogy egyedül lehessek, és ne kelljen dolgozni – sóhajtott.
– Hát miért ne lehetnél? – kérdeztük.
– Azért, fiacskám, mert nagyon sok ember függ az én ittlétemtől – felelte.”
Lejegyezte: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról
