Karinthy fanyar humora mély bölcsességet és igazságot rejtett. Éles látását csak a mindennapokban nem tudta kamatoztatni, kiváltképp, ha a felesége, Böhm Aranka is beleszólt a döntésekbe…
Úgy harmincnégyben volt ez – Fricinek egy napon eszébe jutott, hogy el akar költözni a Verpeléti út 22. számú házból, ahol már több év óta laktak.
– A lakásunk olyan, akár egy kalitka – mondta -, lehetetlen benne dolgozni, minden hang áthallik a falakon.
Felmondólevelet írt a ház gondnokának.
A felmondást elfogadták a következő negyedévre, és egy-kettőre kiadták más bérlőnek a lakást.
Közben az idő múlott, másik lakásuk pedig még nem volt. Mindennap egymásnak mondogatták:
– Aranka, nézzen lakás után.
– Frici, nézzen lakás után, meddig akar még várni? A maga kötelessége. Maga akart mindenáron elmenni innen, csak hogy engem bosszantson. Nekem nagyon jól megfelelt ez a lakás.
Elérkezett a házbérnegyed napja, a költözködés ideje. A lakásuk már ki volt adva másvalakinek, nem volt mit tenni, el kellett költözniök. De hová?
Mindenekelőtt az utcára. Lehordták a bútorokat a ház elé. Most aztán rohangáltak. Frici a beraktározóhoz, Aranka lakás után. Megfelelő lakást persze az utolsó pillanatban nem tudtak szerezni, nem tehettek mást, valamennyien beköltöztek a Lloyd palotában levő Casino penzióba. A bútorokat raktárba vitették. Aranka örült a penziónak, az ő nyughatatlan lényének ez az élet felelt meg leginkább.
– Meglátja, Frici, olcsóbban fogunk élni, mintha háztartást vezetnénk.
Fél évig laktak a penzióban, mondanom sem kell, hogy lényegesen többe került, mint az otthoni élet, még az ő módjuk szerint való háztartásnál is.
Lejegyezte: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról
