Temérdek humoreszkjében, vidám jeleneteiben, szatirikus írásaiban rendre szétszedi, kiforgatja a szavakat, új értelmet keres kiüresedett tartalmaknak. Az ő számára a nyelv nemcsak eszköz, hanem műalkotás is.
Kevés íróról mondható el, még a legnagyobbak közül is, ami róla igen: anyanyelvét gazdagítja. „Bemondásai” gyakran idézett köznyelvi szólásokká kerekednek. A magyarul értő azonnal tudja, az is, aki nem olvasta, hogy mit jelent, ha „röhög az egész osztály”, ha „lógok a szeren”, ha „magyarázom a bizonyítványom”, ha „minden másképpen van”.
Karinthy Frigyest erősen megviselték a politikai fordulatok a kommün bukása után, a polgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem. Kipellengérezte a fehérterror ideológiáját, s ettől kezdve jobbról is, balról is támadták.
A kommün idején azt kérdezte valaki Karinthytől, hogy van-e egyáltalán nemzeti elkötelezettségű napilap.
– Már hogyne lenne! – kiáltotta Karinthy. – Hát a Vörös Újság!
– Hogyhogy a Vörös Újság? – csodálkozott a delikvens. – Hisezn az internacionalista sajtótermék.
– Pedig az. A neve: Vörös. A papírja: fehér. A cikkei pedig tele vannak zöldségekkel.
