Nagy Lajos budapesti kávéházában sok mindenről szó esett, még a Föld életkoráról is…
»Egy angol képeslap földünk életkoráról közölt cikket a legutóbbi számában… A Föld mint a Nap körül keringő bolygó kétbillió évnél hosszabb idő óta él külön életet.” Szucsik mutatja a cikket Szabónak, s egy-egy mondatot lefordít belőle. Erre a kétbillió év óta tartó életre – hiszen a Budapestben vagyunk – azt mondja Szabó:
– Már ahogy ezt életnek lehet nevezni.
Csakugyan, Szucsik olvassa és fordítja: „Millió és millió év múlik el, míg ennek a lángoló tömegnek lávaizzása elcsitul.” ,,Sok-sok évezreden át lebegett a Föld vizeinek nagyobb része páraként a levegőben.” „Egyik évmillió múlt a másik után, mialatt a Nap távolodott, s gyengült a tüze… Élet azonban még nem volt a Földön, sem a tengerben, sem a sziklákon.”
– Na, ugye, mondtam!
„Annak a rendkívül nagy időnek a fele, mely idő körülbelül ezerhatszázmillió év, mely idő alatt a Földön tenger és szárazföld különváltak, nem hagyta ránk az életnek semmi nyomát.”
És így tovább. Halak kora, Szénlápok kora, Hüllők kora…
– Hüllők kora, ebben már te is benne vagy – kedveskedett Szucsik Szabónak.
„… pleziószauruszok, ichthyoszauruszok és mezoszauruszok, ezek a kecses állatok…”
Szucsik végignéz Szabón, és nevet.
„hány százmillió év, amikor ezek már felbukkantak, hány évtízezred, amióta letűntek. Hüllők, az első madarak, az első emlősök, majmok és az első emberek!” Ötven-hatvanezer éve lehet, hogy az első kávéházi törzsvendégek egyike, a neandervölgyi ember itt sétált a földön.
– Ült! – javítja ki Szabó.
– Valami barlangszerű kávéházba járhatott – fordítja Szucsik angolból egész szabadon –, melyben sem kávét, sem cigarettát nem lehetett kapni, villannyal sem világították, lapokat sem járattak bele, így hát a napi eseményekről nem lehetett ott értesülni, hála istennek.
Talán verseket is írt már a neandervölgyi fiatalember. Neandervölgyi Tihamér, milyen szép, költői név lehetett!«
Forrás: Nagy Lajos: Budapest nagykávéház, 1936
