Liszt nem vette jó néven, ha csak azért hívták meg egy társaságba, hogy zongorajátékával szórakoztassa az egybegyűlteket.
Amikor egy alkalommal a vacsora után ismét felkérték Liszt Ferencet, hogy művészetével viszonozza a vendéglátást, ünnepélyesen a zongorához ment, a kezét végigfuttatta a billentyűkön, lecsukta fedelét, elindult a kijárat felé és méltóságteljesen így szólt:
– Nos, ezzel megfizettem a vacsorát.
