Köztudott volt, hogy Goethe hitt abban, hogy vannak különleges képességekkel rendelkező kiválasztottak, akik az angyalok leszármazottai és akik feladata a földi fejlődés koordinálása, vagyis a géniuszokra gondolt. A 21 évvel fiatalabb Beethoven időnként megmosolyogta idősebb barátját.
„Az Egmontban az új idők egyik legelső példáját láthatjuk: egy nagy zeneművész lelkesültségét közvetlenül egy nagy költő művéből meríti”. Liszt Ferenc vélekedett így arról a színpadi kísérőzenéről, amelyet Ludwig van Beethoven komponált Johann Wolfgang von Goethe drámájának bécsi előadásához. Mindezt a zsenialitást bizonyítja a két művész barátsága is.
