A zene világnapján Yehudi Menuhin hegedűművész kedves emlékét elevenítjük fel…
Beethoven hegedűversenyét vettük végig Hotel Astorbeli lakosztályában – emlékezett vissza Yehudi Menuhin. – A lassú tételben jártunk, amikor a második tutti után megszólalt a telefon. Természetesen nem törődtem vele, apám se, aki szerényen a sarokba húzódott, és Toscanini se, aki a billentyűket böködte (mert nem volt nagy zongorista). Aztán másodszor is megcsörrent. Tovább játszottunk, de én éreztem, hogy egyre nő a feszültség a szobában.
A harmadik csöngetésnél Toscanini megállt, felkelt a zongoraszékről, és könnyű, határozott léptekkel – nem a telefonhoz, hanem a fali dugaszhoz ment, és egyetlen rántással kitépte az egészet. A borítást, a csatlakozót, a kábelt, mindent. Aztán egyetlen szó nélkül visszament a zongorához, és derűsen ott folytatta, ahol abbahagyta. Amikor a harmadik tétel végére értünk, halk kopogás hallatszott az ajtó felől.
Toscanini nyugodtan, oldottan, vidáman odakiáltott: – Avanti!
Egy aggódó trió zúdult be: a felesége, a szállodatulajdonos és a villanyszerelő.
Forrrás: Yehudi Menuhin NewYork-i emlékeiből, Zenei anekdoták
