Liszt Ferenc nyakára gyakran jártak ifjú „titánok” és dilettáns zeneszerzők…
A mester kénytelen volt végighallgatni „opusaikat”. Hogy ridegen elkergesse őket, ahhoz nem volt lelke, inkább tűrt és lenyelte a haragját.
Egyszer egy fiatal zeneszerző kereste fel és a benne lappangó isteni szikrára hivatkozva, kérte, hallgassa meg szerzeményét. Liszt Ferenc meghallgatta. A mű rettentő silány volt. de a Mester a világért sem bántotta volna meg az ifjú komponistát. Megköszönte az ifjú bizalmát, mellyel éppen őt tüntette ki és udvariasan elbúcsúzott tőle, abban a reményben, hogy többé nem látja.
Két hét múlva az ifjú megjelent. Kétségbeesetten panaszkodott, hogy alkotása eléget!! Csak egyetlen példánya volt, pótolhatatlan tehát a vesztesége! Liszt Ferenc megsajnálta az ifjút és másnapra magához rendelte. Átnyújtotta neki az egyszeri hallás után két hét múlva leírt csapnivaló „opust”.
*Az adoma a Bihari Jánosra ráköltött balatonfüredi eset mása, de szerepel más nagy muzsikus nevével kapcsolatban is, rokon a Hector Berlioz-ról és a Rákóczi Indulóról szóloval is.
