„A siker egyértelműnek látszott. Hatalmas sajtóvisszhangja támadt a Tragédiának…”
„Nem volt magyar lap – s ekkor már százával mérhető a számuk – a fővárosban és a vidéken, amelyik ne tudósított volna a Tragédia feltűnéséről, megjelenéséről. A szalonokban Madách volt a téma s nem az új párizsi divat, s a legtöbbször elhangzó kérdés: olvastad-e már a Tragédiát?
A Vasárnapi Újság közreadja arcképét és rövid életrajzát. Az 1863-ik évi nagy képes naptár szintén közli a portréját és a biográfiáját. Márpedig ez már nemcsak a feltételezett igényes olvasóközönséghez jut el, tehát népszerűsítése most már tömegesnek mondható. Hírt kaphatott arról is, hogy készül a Tragédia német, francia, szerb fordítása. Több újság kér tőle anyagot tisztelettudó szerkesztői levelekben. Majdhogynem sorban állnak a sztregovai kapu előtt. Tagja lesz az irodalmi társaságnak, az Akadémiának, Németországban folyóiratokban írnak róla és művéről. Már vannak hívői, akik verseket írnak hozzá s a Tragédia hatása alatt támadt gondolataikról.”
Forrás: Praznovszky Mihály: Madách és a siker súlya, Napkút Kiadó
