Maupassant nem a szépsége miatt kedvelte szeretőjét…
Gárdonyi Géza: Maupassant kedvese
(Malonyay beszélte.)
Egy nyári estén szoarén voltam Daudetnál. Maupassant is ott volt. Együtt mentünk hazafelé.
Az úton egy rút fiatal asszony válik elő két cilinderes férfinak a társaságából. Lámpafénynél is rút, afféle utcalány arc. Elnyűtt test, szemtelen arc, kellemetlen lúdhang. Int Maupassantnak.
Maupassant néhány szót vált vele.
De feltűnően bizalmas volt a mozdulatuk, hangjuk. Kezet szorítottak. A nő tovább haladt a két cilinderes úrral. Mink is tovább sétáltunk a Szajna partján.
– Szabad talán kérdeznem, hogy ki volt ez a hölgy?
Maupassant rámtekint:
– A szeretőm.
– Lehetetlen!
– Miért volna lehetetlen?
– Bocsásson meg, de ez a hölgy… Nem értem… Őszintén szólva: azt kell kérdeznem, hogy mit szeret benne?
Maupassant vállat vont:
– A bűnt.
Forrás: Gárdonyi Géza: Aranymorzsák
