Guy de Maupassant számára a Szajna nem csak egy kirándulóhely volt…
A 19. század második felében a Párizs melletti Sartrouville-ben pezsgő élet zajlott a Szajna partján. A folyón egymást érték a mosóhajók, a vitorlások és az evezős csónakok, a mosónők éneke és nevetése pedig messzire hallatszott. A kor hangulata sokakat magával ragadott – köztük Guy de Maupassant-t is.
Az író az 1870-es években gyakran töltötte nyári vasárnapjait Sartrouville-ben. Barátjával, Léon Fontaine-nel órákon át eveztek a Szajnán, miközben Maupassant a folyóparti házban írta első regényét, az Egy élet (Une Vie) című művet.
Az író nemcsak szemlélője volt a helyi életnek. A robusztus termete miatt „cauchois bikának” becézett Maupassant szívesen részt vett a falusi ünnepségeken, és még a vásári birkózókat is kihívta egy-egy barátságos mérkőzésre. Hétköznaponként ugyan a Haditengerészeti Minisztériumban dolgozott, de gondolatai újra és újra a folyóhoz vezették.
Barátjának, Léon Fontaine-nek ajánlotta Les Sabots című novelláját is, amely 1883-ban jelent meg a *Gil Blas* hasábjain – ezzel is megőrizve a Sartrouville-ben töltött évek emlékét.
Maupassant később így vallott legnagyobb szenvedélyéről:
„A nagy, egyetlen, tíz éven át tartó szenvedélyem a Szajna volt…”
Talán éppen ezért vált a folyó nemcsak kedvenc kirándulóhelyévé, hanem műveinek visszatérő szereplőjévé is. A Szajna partján töltött órák egyszerre jelentettek számára szabadságot, barátságot és kifogyhatatlan ihletet.
