Anatole France-hoz okkal fordultak szívesen a kezdő írók…
Anatole France Nobel-díjas francia író jóindulattal fogadta azokat a kezdő költőket és írókat, akik tanácsért fordultak hozzá.
-– Mester – kérdezte tőle az egy kezdő író –, olvasta már a verseskötetemet?
– Természetesen. És tartozom önnek egy kellemes estével. Már az első éjszaka elkezdtem olvasni, és nem nyugodtam addig, amíg be nem fejeztem.
– Ó, uram! Nagyon kedves öntől, de… nem viccelsz velem? – kételkedett. – Hiszen majdnem 100 oldal a könyvem.
– Bizonyítékot akar? Nos, könyvének legjobb része a 84. oldal, abba beletette a lelke legjavát. Csodálatos oldal! Így van, vagy nem?
– Mester, ezer bocsánat. Nem tudom, hogyan mentsem ki magam. Köszönöm, nagyon köszönöm.
A fiatalember büszkén és elégedetten távozott.
Az írót körbevevő tanítványok közül az egyik France-hoz fordult:
– De Tanár úr, én megerősíthetem, hogy nem olvasta azt a könyvet. Még a második oldalig sem tudott volna eljutni.
Az író erre bevallotta
– Igaz. Őszintén szólva, nem olvastam.
Mire egy másik tanítvány megkérdezte:
– Akkor hogyan találta ki a Tanár úr, hogy a 84. oldal a legjobb rész a könyvben?
– Ó, a találékonyság nagy kincs! Akármelyik másik oldalt is idézhettem volna. Általában a költők úgy gondolják, hogy bármelyik költeménye felsőbbrendűbb a másiknál.
