Jonathan Swift Lady Ballycores vendége volt. Tiszteletére a ház úrnője fényes vendégsereget hívott meg, és pompás ebédet tálaltatott.
Azonban a ház úrnője ebéd közben állandóan ócsárolta saját konyháját, amely annyira méltatlan kiváló vendégéhez…
Swift csak hallgatta, hallgatta… A második pecsenye után azonban felállt, és udvariasan így szólt:
– Milady! Ön tökéletesen meggyőzött engem arról, hogy ez az amúgy remek ebéd, a húsok, a halak, a körítések, a saláták és az italok nem méltóak hozzám. Én tehát hazamegyek, és megeszem a magam heringjét.
Ezzel udvariasan meghajolt, és a társaság legnagyobb elképedésére távozott.
