Heltai Jenő, Molnár Ferenc és Nagy Endre egy asztalnál? Nagy Endre visszaemlékezése szerint nagy pillanat volt…
„Molnár Ferenc karonfogva elvezetett a sötét nézőtérre, és beültünk az egyik páholyba. Lelkesedve magasztalta a finom kis színpadot, meghitt nézőterét, amelyen a leghalkabb rezdülések is pompásan érvényesülnek. Aztán a fülemhez hajolva súgta:
– Gyere át hozzánk! Heltai is akarja. A világ elbámulna rajta, hogy mit tudnánk csinálni mi, hárman!
„Mi hárman!” Ez a szó szíven ütött. Körülbelül úgy hangzott ez, mintha Anglia és Franciaország azt mondaná Albániának: – Álljunk össze, mit tudnánk csinálni mi, hárman! Azon kívül Molnár Ferencet, nemcsak mint írót tartottam fölöttem valónak, de mint embert is rajongva szerettem. A leggazdagabb kedély volt, akit valaha láttam; folyton kiszámíthatatlanul változékony, mint egy szeszélyes tenger, és ez a capricciója a legszélesebb regiszteren játszódott le, a legmélyebb szentimentalizmustól a leghajmeresztőbb cinizmusig. Igaz, nehogy a fák az égbe nőjenek, mindjárt egy kis hideg borogatást is rakott felmagasztosult örömömre, és hozzátette:
– Mi ketten majd írunk, te meg majd csak konferálj! Nagyszerű lesz!
Forrás: Nagy Endre: A kabaré regénye
