Nagy irodalmi paláver volt a Magyarország szerkesztőségében. Drámai műfajkérdésekről folyt a vita, és Lakatos László regény-, novella- és drámaíró, műfordító és szerkesztő, minden műfajban élesen, szellemesen aforizmázó tollművész – frissen és gyorsan osztotta riposztjait.
Lakatos László cikkei, színdarabjai külföldön is sikereket arattak. 1923–24-ben az Unió színházainak dramaturgjaként tevékenykedett, mielőtt Franciaországba menekült volna származása miatt a Gestapo elől, az Est-lapok elismert újságírója és a Magyarország szerkesztője volt.
– Vannak szabványok, amiknek semmi értelmes magyarázata nincs – vetette fel valaki. – Az írók megszokják, megszokják a kritikusok és nézők is, a végén dramaturgiai törvény lesz belőle. Itt van, teszem azt, a vígjáték. Minden vígjáték hazugsággal végződik. Miért végződik minden vígjáték hazugsággal?
Lakatos László már villantotta is a választ:
– Egyszerű a dolog. Mert ahol a házasság kezdődik, ott vége vígjátéknak.
