Mikszáth a képviselőházból csak a folyosót szerette és azokat a pletykákat, amelyeket megírt véget nem érő Tisztelt Ház-sorozatában. Lógott volna, mint rossz diák az órákról, de Tisza Kálmán ragaszkodott hozzá. Ő pedig Tiszához.
Egy alkalommal fülest kapott Mikszáth Kálmán, hogy rettenetes ülésnek néz elébe. A miniszterelnök, Tisza Kálmán pedig előre figyelmeztette: számít a jelenlétére! Megbeszélte tehát a kiapadhatatlan humoráról és kedélyességéről ismert főrenddel, Barcsay Domokossal, aki anekdota íróként maga is nagy hódolója volt Mikszáthnak, hogy fél óra múlva szóljon be a zárt ülésre, és mondja azt, hogy egyik választója akar vele beszélni. Mire Mikszáth megkérdi majd: „halaszthatatlan ügyben?” Erre Domokos azt feleli majd: „életfontosságú kérdésben”.
Amikor letelt a fél óra, Barcsay benézett az ajtón, rápillantott Tiszára, majd azt mondta:
– Bocsánat, miniszterelnök úr! Kálmán, keres valaki…
– Nagyon fontos ügyben?
Barcsay olyan tragikusan komoly képet vágott, hogy megfagyott a teremben a levegő.
– Nem, kérlek szépen. Azt mondta a választód, egyáltalán nem fontos, ő egész estig ráér. Türelmesen megvár, csak maradj nyugodtan…
És mit tehetett Mikszáth? Végigszenvedte a szakbizottsági ülést, és azon töprengett közben, hogyan fizeti ezt vissza Barcsaynak.
