Babits Mihály nem tartozott a nagy borivók közé, azonban a család szekszárdi borát megitta, amiből természetesen bőven jutott a barátoknak is. Akadt olyan, mint például Móricz Zsigmond, aki azonban egyszer eljárt vele…
Móricz Zsigmond Babits Mihállyal a Garda-tón című esszéjében 1913-as emlékét idézi:
„Aztán a szekszárdi bortermő hegyekre térült a szó, s ősszel csakugyan egyszer csak kaptunk az édesanyjától egy kis hordó bort. Avval meg aztán én nem tudtam, mit csináljak. Sose ittam bort. Egyszer csak visszakérték a hordót. Kiderült, hogy le kellet volna húzni palackokba. Így bizony, elromlott a hordó, megsavanyodott benne a bor…
Mihály úgy hallgatta a dolgot, mint valami hihetetlent: egész megjelenése tiszta volt és mocsoktalan, elképzelhetetlen volt, hogy borivó legyen. De konzervatív volt, s kötelességének tartotta, hogyha atyja, sőt ha édesanyja termeli, annyi szeretettel, áhítattal: hogy ő megvesse… Úgy itta meg mint a nektárt. Mindegy, milyen volt…
Nekem akkor harminchat hektó borom termett Leányfaluban. Eladtam mustnak. Akkor történt, hogy aki vett belőle, az többet nem köszönt. Következő évben kivágattam az egész tábla szőlőt. Ma sincs szőlőm. Száz tőke csemege.”
