Időről időre még maguk a diákok is meglepődnek, hogyan botlik meg a nyelvük felelet közben…
Az iskolapad mögött állva felel a szorgalmas diák az irodalom-történet órán. Pázmány Péterről folyik a tudomány…
A tudósról szóló kifejezés a tankönyvben gyönyörű, érdemes volt szóról szóra „bevenni”. Így hangzott a kérdés:
„Az a hév, amellyel Pázmány írni szeretett és szokott, nem látszik meg későbbi művein.”
Az ördög azonban közreműködött a botlásra hajlandó diáknyelv körül, s a szédületesen szép mondat így talált megszületni:
„Az a hév, amellyel Pázmány írni és szeretni szokott, nem látszik meg későbbi művein.”
