A nemzetközi sikerrel a pénz is a világ minden sarkából megindult Molnár Ferenc zsebébe. Csakhogy az író ettől nem lett sokkal kiegyensúlyozottabb. Írt éjjel és nappal, mégis valamit hiányoltak az olvasói.
Molnár Ferenc hovatovább oda jutott, hogy tornyosultak előtte a feladatok. Azonban a rutin írói munkán túl kellett lennie, hogy eleget tegyen az immár nemzetközi várakozásnak, és tovább haladjon Az ördög által megnyitott úton. Rettentő sokat írt: gondolatébresztő tárcákat, jól fizetett kabarétréfákat és még szüzséket is e fura, új műfaj, a mozgókép számára. Az újabb jelentős mű azonban csak váratott magára.
Ekkor próbálta felkeresni, amúgy bejelentetlenül, valamelyik lap riportere. A fiatalember déltájban csöngetett be Molnár lakásába, és az ajtó résében végre-valahára megjelent egy borzas szobalány.
– Molnár úr alszik még – közölte a riporterrel, majd így folytatta: – De ne is tessék várni, mert ha majd felébredt, rendbe teszi magát és átmegy a New York kávéházba, onnan a Fészek Klubba, és nem jön haza hajnalig.
– És mikor ír Molnár Ferenc? – kérdezte a meglepett ifjú hírlapíró.
– Molnár úr sosem ír – hangzott a határozott válasz ezúttal magától a köntösben megjelenő, morózus képet vágó írótól. – Molnár úr alkot.
