„Az arcomnak olyan a formája, a szemeim úgy fekszenek üregükben, olyan a szájamnak vonala, hogy a mosolyom mindig gúnyosnak tetszik” – jellemezte külsejét és egyben jellemét is Molnár Ferenc a legsikeresebb magyar drámaíró, a Liliom és A Pál utcai fiúk című művek szerzője.
Az új Budapest hangulatát azok az írók kezdték pezsgő frissességgel megfogalmazni, akik a fővárosi nép mindennapjairól, álmairól és politikai nyugtalanságairól adtak hírt. 135 éve, 1878. január 12-én született Molnár Ferenc, aki novella-, és regényíróként remekelt, de színpadi szerzőként lett világhírű, és máig sem múlta felül senki remekművét, amit a pesti grundok diákjairól írt.
Neumann Ferenc néven anyakönyvezték, Molnárra már hírlapíróként magyarosított. A jómódú pesti polgárcsalád gyermeke jogot hallgatott, de hamarosan újságírónak állt. Gyorsan népszerűek lettek írásai, amelyekben a könnyed, csiszolt stílus, éles megfigyelőképesség, humor mellé a világvárossá vált Budapest és lakóinak tökéletes ismerete társult.
Azok a pesti évek
„Legtöbb időt, nyolc évet a református gimnáziumban töltöttem, legkevesebbet a budapesti királyi tudomány-egyetemen, ahonnan helyszűke miatt a Centrál-kávéházba vonultam vissza jogi tanulmányaimat elvégezni. Egy évet a genfi egyetemen tanultam, ahol büntetőjoggal és statisztikával foglalkoztam, mert jogtudós akartam lenni, írtam is egy büntetőjogi cikket, a Pesti Hírlapba 1896-ban. Első elbeszéléseim és verseim az »Urambátyám« című lapban jelentek meg.” (Molnár Ferenc: Önéletrajz)
A siker útján
A budapesti színházi élet gyors felvirágzása a huszadik század elejétől fogva magával hozta a színpadi irodalom, ennek legfeltűnőbb jelensége pedig Molnár Ferenc lett. Az újságíró-légkörből jött, nagyon korán, alig húszéves korában lépett be az irodalomba egy novellás kötetével s hamar magára vonta a figyelmet. Huszonkét éves 1901-ben, amikor megjelent és azonnal feltűnést keltett első, terjedelmes regénye, Az éhes város. Jellemző volt rá, hogy fiatalos hirtelenséggel elnagyolt egy kitűnő témát: azt a mohó izgalmat, mely a pénzéhes várost elfogja, mikor egy pesti fiú behozza a véletlenül ölébe hullott amerikai feleség millióit.
„De mikor Geréb azt mondta, hogy köztünk nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: „ megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad még a Pál-utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a Nemecsek, a közlegény!” (Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk)
Novelláiban, melyek között a maupassanti novellaformát alkalmazza, a nő a főtárgy, a nő, aki érzékei varázsával rabbá teszi a férfit, a belőle kisugárzó állandó izgatással szüntelen nyugtalanságban tarja, tudatosan szítja a féltékenységet, ravaszságával, lényének naivitásával és csalfa hazugságával egyszerre ad szexuális mámort, gyanakvást és féltő szeretet. 1902-ben bemutatták első színművét A doktor urat. 1907-ben jelent meg A Pál utcai fiúk című regénye, amelyet egy ifjúsági hetilap kérésére írt, Nemecsek, Boka, Geréb és társaik izgalmas-szomorú története itthon 45 kiadást ért meg, számos nyelvre lefordították, Fábri Zoltán által rendezett filmváltozatát Oscar-díjra is jelölték, és mind a mai napig nagy népszerűségnek örvend.
„Megérkezett az ifjú Molnár Ferenc [a Cúgos Cipős Gavallérok] társaságával, amelyet úgy húzott maga után, mint egy sziporkázó szellemmozdony a vasúti kocsikat. Nemigen lehetett őt egyedül látni, fénylő monoklija a város legkülönbözőbb éjjeli kávéházaiból kinézegette híveit, mintha valami távcsövön át vizsgálná őket.” (Krúdy Gyula: Rezeda Kázmér szép élete és más elbeszélések)
Az iszákos bonviván és az múzsákhoz írt művek
Molnár öt külföldi szállodában is tartott fenn szobát, háromszor nősült, első felesége Vészi Margit festő-írónő, a második az ünnepelt díva Fedák Sári volt (viharos kapcsolatukról szól az Üvegcipő), harmadik Darvas Lili színésznő volt.
Sikere garantált volt, és ő fürdött is ebben a sikerben. Pesti ismerőseihez való viszonya is kezdett megváltozni, hiszen a New York Kávéházból tekintve ők csak ábrándozni tudtak Molnár elismertsége után. Ady Endre – aki elől egyébként vetélytársaként megnyerte 1906-ban feleségnek főszerkesztőjének leányát, Margitát, azaz Vészi Margitot – nem egyszer védelmezte fiatal barátját irigyeitől. „Ez a Molnár Ferencz az, aki dicsekedve mondta el egyszer, hogy a Margit-szigeten, amikor a dadája kocsikáztatta, megcsókolta őt az öreg Arany János. Szikrázó, gyilkos tüzű, rakétás vicc volt ez, ahogyan ő elmondta, de igazában dicsekvés, beismerés, isteni, bár kiforgatott naivság, poétaság…”
1907-ben a Vígszínház mutatta be Molnár Az ördög című művét, amelyet néhány hónap múlva már Itáliában is játszottak. Molnár darabjai világhódító útra indultak, színre kerültek Bécsben, Berlinben, Londonban, Párizsban és Amerikában.
Az anekdoták alapján is híresen italozó és agresszív természetű Molnár és a szerelmes fiatal lány – ismert, hogy a már jó nevű író egy heves vita után felpofozta ifjú aráját – dacból kötött házassága nem sikerült. Molnár csak pofonokkal tudott reagálni minden önálló megnyilvánulásra, és minden alkalmat megragadott, hogy megalázza feleségét. Molnár kifejezetten Vészi Margitnak írta a Liliom című darabot, amelyben Liliom mindig jót akar, és mindig rosszat tesz: a városligeti vagány rendszeresen veri az őt eltartó, szelíd, csendes Julikát. Az előadás 1909-ben óriásit bukott Pesten a Vígszínházban. A bemutató kudarca után idegösszeomlást kapott, szanatóriumba kellett vonulnia, de egy év múlva a berlini közönség már hangosan ünnepelte. Mindeközben beleszeretett a női főszerepet játszó Varsányi Irénbe, akinek férjével párbajozik, s emiatt börtönbe kerül. Vészi Margit nem tudta elviselni tovább férje italos természetét, így hivatalosan is elváltak. A csalódások hatására mély depresszióba esett és öngyilkosságot kísérelt meg, ám Margit már nem engedett a zsarolásnak.
„LILIOM. Most, fiam, iszok egy sört. Azt tanuld meg fiam: minden ijedtségre egy sör.
JULI. Hát lássa, mégis megijedt.
LILIOM. Csak a sörért, fiam. „ (Molnár Ferenc: Liliom)
Amikor Molnár Ferenc a sok kaland után először ereszkedett le a New York kávéházba, Bródy Sándor, az idősebb pályatárs, maga is gyakorló öngyilkosjelölt, kioktatta az öngyilkosság módozataiból. „Sándor bácsi kérlek – mondta –, én öngyilkossági ügyekben csak attól fogadok el tanácsot, akinek már sikerült.”
A Liliom azonban óriási siker lett szerte a világban. Később Kertész Mihály, majd Fritz Lang is megfilmesítette, a Brodwayn musical készült belőle, miként nagy siker lett A testőr és A farkas is. Molnárt a Nyugat kritikusai dicsérve szerették, bár ironikusan szemére vetették hiányosságait, Babits viszont csak „átlag mulattatónak” tartotta, mondván célja csupán a szórakoztatás.
Népszerűsége a húszas-harmincas években is töretlen maradt, írt a polgári életformát finoman kritizáló darabokat (A hattyú, Olympia), lírai-szimbolista drámát (Üvegcipő), bohózatos színművet (Játék a kastélyban). Kiválóan szerkesztett munkáit könnyed, ironikus-szellemes hang, frissen pergő, feszült dialógusok, jól komponált cselekmény jellemzik. Ha igaz is volt Babits kritikája, miszerint Molnár nem akarta leleplezni a polgári világ képmutatását, sem feltárni az emberi lélek mélységeit, azt viszont igen színvonalasan, közel sem átlagosan művelte.
Időtálló Molnár háborús naplója, az Egy haditudósító emlékei (1916) éppúgy, mint az Andor (1918). Az Andor egy magával mit kezdeni nem tudó, jobb sorsra érdemes, művelt, lézengő férfi, asszonyok vadásza és vadja. Andor sorsa: a háború előtti pesti polgár, végső fokon a magyar értelmiség csődjének felismerése.
1922-ben évtizedes kapcsolat után feleségül vette Fedák Sárit, aki a legnagyobb operett-primadonna volt, pedig nem volt jó hangja. De úgy táncolt, hogy még az angol királyi párt is elbűvölte. Aki egyszer látta, nem tudta elfelejteni. Molnár Ferenchez, az ünnepelt íróhoz azonban mély érzelmek fűzték. Először 1908-ban találkoztak Berlinben egy kávéházi asztaltársaságban, de ekkor még nem voltak igazán nagy hatással egymásra. „Molnár Ferencnek láthatóan nem tetszettem. Szinte ki nem állhatott. Utálatosnak, hencegőnek, elbizakodottnak tartott. Én csak annyit vettem észre nála, hogy nincsenek egészen rendben a körmei” – írta Fedák Sári a naplójában. Több mint egy évtizeden át vadházasságban éltek, ez akkoriban erkölcstelenségnek számított. Ők azonban nem titkolództak, mindenki tudta, hogy egy párt alkotnak. Az író számos darabot írt, amit aztán a primadonna eljátszott a színházakban, az 1912-es, a Gazdag ember kabátja című némafilmnek Molnár írta a forgatókönyvét és Fedák volt a főszereplője. Szükségük volt egymásra.
Mindketten szenvedélyes, öntörvényű emberek voltak, viharos kapcsolatuk a hűséget nem vette komolyan. Ám, amikor Molnár komolyan szemet vetett a fiatal Darvas Lilire, Fedák Sári követelte az írótól, hogy vegye őt feleségül. A boldogító igen után Molnár azonnal szabad lett, és szinte másnap összeköltözött Lilivel.
Molnár drámai jelentekkel tarkított élete ekkoriban főként könnyed darabokra predesztinálta, amelyek cinikus formában az álom és a valóság közötti állapotokat tükrözték. A különös szerelmi háromszög műveiben is megjelent Az üvegcipő premierjére feleségével ment el, a főszerepet azonban Darvas Lili játszotta, Molnár pedig mindhármuk karakterét beleírta a darabba. A házasság négy éven át tartott, 1926-ban váltak el, hogy Molnár feleségül vehesse Darvas Lilit.
Hiába a 2. világháború előszele, Molnár nem félt; Európában utazgatott, egyszer Párizsban, Genfben, Bécsben, máskor Olaszországban találni őt, mindenhol tárt karokkal és hangos ovációval fogadják. Időnként még hazalátogat egy-egy bemutatóra, de Darvas Lilivel való kapcsolata is megváltozott: külön éltek, ritkán találkoztak. Megismerkedett Bartha Vandával, aki a titkárnője, irodalmi tanácsadója és szeretője lett. Végül a már kint élő és sikereket elérő Darvas Lili sürgetésére 1940-ben emigrált az Egyesült Államokba, s New Yorkban, a Hotel Plaza 835-ös szobájának lakója lett, néhány emelettel feljebb szállásolta el titkárnőjét, akit önző módon nem engedett el maga mellől.
„A Pál utcai fiúk a legjobban szívemhez nőtt könyvem, 1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára. (…) Abban az időben természetesen még nem volt rendezett írói beosztásom, s így a körúti művészkávéház karzatán írtam délutánonként az egyes folytatásokat. Erre a szedő személyesen ügyelt fel, és szinte kitépkedte kezemből az esedékes kéziratlapokat. Egyébként is szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos kávéházi zsibongáson és a szünet nélküli katonazenekaron kívül semmi sem zavart meg a munkában. Szóval ezen a nyugodt helyen álmodtam vissza a gyerekkoromat, mikor még a Lónyay utca református gimnáziumába jártam, és valóban megvolt a grund a Pál utcában. Bár a regény fantáziám szüleménye, a figurái azonban éltek. A diáktársaim voltak ezek, akik közül kettővel még máig is a legjobb barátságban élek. Ezek Feiks Jenő rajzolóművész és Pásztor Árpád írótársam.” (Molnár Ferenc)
Elszakadva a pesti gyökerektől éltető talajra nem talált, írói vénája kiapadt, csak barátaival folytatott levelezése terjedelmes. Miután Bartha Vanda öngyilkosságot követett el Molnár végképp összeomlott. Az egyre keserűbb, zárkózottabb Molnár 1952. április 1-jén (magyar idő szerint 2-án) halt meg gyomorrák műtéte alatt. Műveit ma is világszerte játsszák, novelláit, regényeit olvassuk. A Józsefvárosban szoborcsoport őrzi a Pál utcai fiúk és írójuk emlékét. Sírján ez áll: „Te csak most aludjál, Liliom.”
Felhasznált irodalom:
Sárközi Mátyás: Színház az egész világ, Noran Kiadó
Sárközi Mátyás: Liliom öt asszonya, Noran Kiadó
Csordás Lajos: Molnár Ferenc, Elektra Könyvkiadó
MEK, MTI
GT
