Egy átmulatott éjszaka után Molnár keserű hajnalra ébredt egy kőbányai plébánián. Fogalma sem volt, hogy került oda…
Molnár Ferenc tudott inni, szeretett is, ekkor viszont csak arra emlékezett ködösen, Konti Józseffel, a Népszínház mulatós karmesterével iddogáltak valahol. Gondolta utánajár, megkérdezi a házigazdától, mi is történt az éjszaka. Megtudta: a kiváló operettszerző, és nem kevésbé kiváló ivócimbora Konti és a társasága cipelte ki őt magával Kőbányára, Hock Jánoshoz, az irodalombarát plébánoshoz.
Molnár bosszankodni kezdett, amiért kidőlt a sorból, nem bírta a strapát. Azonban hamar megvigasztalódott, amikor megtudta, hogy Krúdy Gyula, aki szintén kint volt velük Hocknál, pitymallatkor elindult haza, de csak a temetőig jutott – majd ott is töltötte az éjszakát.
“Ezzel rehabilitálva vagyok” – írta Molnár a naplójába még aznap.
Mert ha egy nyírségi bohémet sírhalomra terít a bor, akkor egy józsefvárosi bohém pirulás nélkül alhatja ki mámorát a plébános nyoszolyáján.
