128 éve, 1883. november 26-án született Babits Mihály költő, műfordító, akadémikus, a Nyugat nemzedékének egyik legnagyobb költője.
„Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” – összegezte Karinthy Frigyes az Így írtok ti-ben Babits Mihály életét, aki 1883. november 26-án Szekszárdon született egy latin műveltséggel rendelkező nemesi-értelmiségi családban. Ezzel a háttérrel iratkozott be a budapesti egyetem magyar-francia szakára (utóbbit csakhamar a latinnal cserélte fel). Nyelveket, esztétikát, filozófiát tanult, érdeklődött a modern külföldi irodalom iránt. Igazi filosz költő volt, rendkívüli műveltsége fogalomnak számított kortársai körében. Egyetemi évei alatt kötött életre szóló barátságot Juhász Gyulával, Kosztolányi Dezsővel és Oláh Gáborral.
1902-től jelentek meg versei és műfordításai, majd fiatal vidéki (bajai, később szegedi majd fogarasi) tanárként kapcsolatba került a nagyváradi A Holnap folyóirattal, s ottani tevékenysége nyomán figyelt fel rá Ignotus. Így a Nyugat indulásától, 1908-tól kezdve munkatársa, 1916-tól szerkesztője, majd főszerkesztője a folyóiratnak, mellyel egész élete és munkássága összefonódott.
Első korszakára az antik kultúra hatása jellemző, bemutatkozó verseskötete a Levelek Iris koszorújából címmel jelent meg 1909-ben, már ebben is, miként minden további művében a formai igényesség volt az alapvonása. 1911-ben felkerült Újpestre gimnáziumi tanárnak, s ekkor fogott bele élete legnagyobb műfordítói munkájába, Dante Isteni Színjátékát ültette át magyarra.
Babits szemléletében sok konzervatív vonás volt, de ez főként a kultúra értékeinek őrzésére vonatkozott. A tízes évek közepén az egyébként zárkózott költő egyre inkább a társadalmi kérdések felé fordult, érzelmileg a polgári radikálisokhoz állt közel. A világháború kitörésével szenvedélyesen politizálni kezdett, harcos pacifistaként lépett fel, fel is függesztették tanári állásából. Lelkesen támogatta az őszirózsás forradalmat, a proletárdiktatúra idején a budapesti tudományegyetemen tanított, ezért később megfosztották tanszékétől és a nyugdíjat is megvonták tőle. Ezután a liberális polgári reformizmus híve lett.
1921-ben megnősült, Tanner Ilonát vette el, aki Török Sophie néven ismert költőnő volt. Mivel gyermekük nem született, 1928-ban örökbe fogadták Sophie öccsének kislányát, Ildikót.
Már a húszas években megjelentek műveiben a próféták, a téma majd a Jónás könyvében teljesedett ki. 1927-ben jelent meg legjelentősebb regénye, az önéletrajzi ihletésű Halálfiai című családregény. Osvát Ernő halála után Móriczcal, végül 1933-41 között egyedül szerkesztette a Nyugatot. Irodalmi tekintélye folyamatosan nőtt: tagjává választotta a Kisfaludy Társaság, majd a Baumgarten alapítvány kurátora lett, s döntő szava volt abban, hogy kik kapják a Baumgarten-díjat. (A díj névadója a vagyonos műpártoló Baumgarten Ferenc Ferdinánd volt, aki végrendeletében vagyonának kamatait a magyar irodalomra hagyományozta.)
Babits mint lapszerkesztő szívesen adott helyet a népi költők és a fiatalok műveinek. Ugyanakkor a szocialistáktól, illetve a nyílt, egyértelmű politizálástól idegenkedett, s ez befolyásolta véleményét József Attiláról. Noha a költő tehetségét elismerte, viszonyuk nemzedéki, esztétikai ellentétek miatt megromlott. Babits igyekezett középen tartani a lapot, de így jobbról és balról is sok támadás érte, s ez meglehetősen elszigetelte őt. 1937 áprilisában orvosai daganat okozta gégeszűkületet állapítottak meg nála, s néhány hónap múlva megműtötték, ám ez csak átmeneti javulást jelentett állapotában.
A fenyegető háború közeledtével, s betegsége súlyosbodásával, Babits is kilépett oly sokáig görcsösen őrzött elefántcsonttornyából és hitet tett: 1940-ben megjelent bibliai témájú jelképes elbeszélő költeménye, a Jónás könyve, amely emberi és művészi fejlődésének összefoglalása volt. Ugyanebben az évben Dante-fordításáért elnyerte a San Remo-díjat, melynek átvételére Olaszországba utazott. A Dante-művön kívül egyébként még számos jelentős műfordítása volt: Shakespeare-től A vihar, Baudelaire-től A romlás virágai, Szophoklész Oedipus királya, valamint az Erato című gyűjtemény. Jelentősek voltak tanulmányai, esszéi, irodalomtörténeti munkái (Európai irodalom története, 1934)
Olaszországi útjáról hazatérve állapota súlyosbodott, ám 1941 márciusában még megtartotta akadémiai székfoglalóját. Ezt követően szinte teljesen beszédképtelen lett, s 1941. nyarát Esztergomban töltötte. 1941. augusztus 3-án a budapesti Siesta-szanatóriumba szállították, ahol 4-ére virradó éjjel meghalt.
Babits életműve a magyar irodalom gazdag öröksége. Költészetében az antik világ képeitől a középkoron át a modern világig jut el. Egyike legképgazdagabb költőknek. Szépprózája a költői szimbolizmustól a szigorú realizmusig terjed. Vallásos katolikus volt, vágyott a hitre, amely egyet jelentett nála a humanizmussal.
Bognár Anna
