Móricz Zsigmond ott ül már kora reggel a verendán, nyakig munkában…
Móricz Zsigmond pályájának delelőjén történt, hogy a leányfalusi Móricz-portán két idegen úr nyaralt. Illetve a nyaralást összekötötte a munkával, mert az egyik férfi a Légy jó mindhalálig német fordítását, a másik a Sárarany francia változatát készítette.
Móricz Zsigmond ott ül már kora reggel a verendán, nyakig munkában. Arra jön a leányfalusi kőművesmester, aki a házat építette.
– Jó reggelt, tekintetes úr! – köszön a gazdának. – Bíz, nyaralókat fogadott? Mert idegen mozgásokat látni az emeleti szobákban… Szobaurak?
– Nem szobaurak – feleli az író -, vendégek. Jobban mondva, nem is vendégeskedni jöttek, hanem dolgoznak nekem…
– Dolgoznak? – csodálkozik a mester. – Aztán mit?
– Fordítanak. A magasabbik úr németre fordítja az egyik regényemet, az alacsonyabbik egy másikat franciára. Én meg itt a földszinten körmölöm őket magyarul…
A mester nagyokat bólogat.
– Ez már igen! – mondja elismerő hunyorítással. – Nagy selyma a tekintetes úr. A könnyebb részét választotta a dolgonak…
(Forrás: Új magyar anekdotakincs)
