„Apám dolgozószobájában, íróasztalán, írógépén leírtam élete regényét” – írja Móricz Virág „Apám regénye” című könyvében édesapjáról, Móricz Zsigmondról, aki bizony nem csak a dolgozószobában volt megtalálható.
„Apám nagyon szeretett a konyhában katuskodni. Nem segíteni, de heccelődni s hallgatózni, bele-belefalni a készülő ételbe. Szerette a frissen főtt krumplit sóval, az elszakadt palacsintát, kenyeret mártani a sülő pecsenye zsírjába – s élvezettel kacagott, hogy a nők ezért haragudtak. Szerette a főzés és a házimunka sürgő-forgó, beszédes játékát, nők hivatalát. Leste azokat az apró nyelvújításokat, amiket a konyhai asszonyok és a gyerekek minduntalan csinálnak.
Virág ma először varr, varr, soká, egyszer azt mondja:
– Úgy könnyezik a szemem. A sok türelemtől.
Gyöngyi. Anyuka lármázott, odamegy hozzá, nézi, nézi, azt mondja:
– Mér olyan haragudós a homlokod, anyu?”
Forrás: Móricz Virág: Apám regénye, 1954
