Vannak emberek, akik számára a lelkiismeret többet ér a hatalomnál, a rangnál, sőt még az életnél is…
Ilyen volt Morus Tamás, VIII. Henrik angol király egykori bizalmasa, aki nem volt hajlandó megtagadni meggyőződését, még akkor sem, amikor tudta, hogy ezért az életével fizethet.
A király számára Morus hallgatása és rendíthetetlen tartása állandó szemrehányást jelentett. Bár végül hatalmával felülkerekedett rajta, erkölcsi értelemben mégis Morus bizonyult győztesnek: hű maradt önmagához és elveihez.
A hagyomány szerint egy alkalommal Norfolk hercege figyelmeztette:
– Az uralkodó haragja halált jelent.
Morus Tamás nyugodtan így felelt:
– Ez minden, uram? Akkor csupán annyi a különbség kegyelmed és köztem, hogy én ma halok meg, kegyelmed pedig holnap.
A válasz egyszerre tükrözi bölcsességét, humorát és azt a mély meggyőződését, hogy a földi hatalom mulandó. Morus Tamás számára a halál nem vereséget jelentett, hanem annak bizonyítékát, hogy az ember a legnagyobb veszélyben is megőrizheti méltóságát.
Forrás: Walter Nigg: Morus Tamás, a lelkiismeret szentje
