Egyszer Deák Ferenc hiába kereste a tárcáját…
Ősi birtokán, a zalai Kehidán és annak környékén is Deák Ferenc tekintetes úr volt a nemesi sógorság, komaság és atyafiság, környékbeli tekintetes nemes uraim „Bölcs Kádija”, esze, tanácsadója. Ha felruccant Pestre, mindig egész sereg megbízást vállalt magára, így egy alkalommal azt is, hogy az egyik barátja által átadott négyezer pengőforintot Pesten átadja barátja hitelezőjének.
A négy ropogós ezresbankót beletette régimódi nagy bőrtárcájába, amit térdig érő attilája belső zsebébe helyezett el. Estefelé szekerezett be Pestre és elment a Nemzeti Játékszín előadására. Vett egy esti lapot és azt is odatette a tárca mellé a zsebébe.
Szállására hazatérve elő akarta venni a lapot, amikor megdöbbenve vette észre, hogy valami gaz zsebmetsző kívülről elvágta a zsebe táján a posztót…
Se tárca, se újság, oda a barátja négyezer pengőforintja…
Nagy summa pénz volt ez, amit most hát neki magának kell kifizetnie a magáéból. Reggel a vendégfogadó melletti szabómesterihez küldötte el a kabátot és bevarratta a metszést.
Felhozza az inas a kabátot, az öregúr fogja híres szürke esernyőjét, indul lefelé a vendégfogadó garádicsán, hát észreveszi, hogy valami verdesi a lábaszárát… Az ellopottnak hitt tárca … Belenyúl a kabátzsebébe, hát látja, hogy az lyukas! A lyukon a tárca lecsúszott a bélés közébe. Elneveti magát:
– No az a gazember pórul járt! Csak az újságot szedhette ki a zsebemből!
Ezt a históriát sokszor elmondotta barátainak és hozzátette:
– Néha a lyukas zseb is jó!
A Nemzeti Játékszínbe azonban soha többé nem tette be a lábát.
