Charles Dickens egyik legszebb regényét, a Dombey és fiát írta, s valósággal búskomor volt, hogy a kis Paulnak meg kell halnia…
Órákig járkált a dolgozószobájában, s a szó szoros értelmében kezét tördelte.
Egyszer éjjel keserves sóhajtást hallottak gyermekei az író szobájából. Azonnal benyitottak hozzá.
Dickens könnyes szemmel mondta:
– Hiába, nem segíthetek rajta. Pedig Isten látja lelkemet, mindent megtettem, hogy életben maradhasson!
