A fiatal Hunyady Sándor nem csak a pesti kávéházi életbe kóstolt bele apja, Bródy Sándor mellett…
„Egyre sűrűbben voltam együtt apámmal (Bródy Sándor – a szerk.). Elvitt magával a kávéházba, a szerkesztőségbe. A Pallas, Honvéd utcai palotájában (ott volt a „Jövendő” szerkesztősége), akkor láttam először rotációs gépet, akkor éreztem először a nyomdafestéknek különös, sűrű szagát.
Belekóstoltam az életnek abba az ízébe, amelyet talán mégiscsak bohémnek kellene nevezni. Megismertem apám néhány barátját. Főhadiszállását a Margitszigeten. A szigeti vendéglő nyári teraszán együtt ebédeltünk Nagy Endrével. Örökre úgy látom, ahogy akkor: az egész nyugtalan ember két izzó fekete szemöldök. Nyár volt. Görögdinnyét ettünk. Apám visszaküldte a dinnyét, azzal, hogy „olyan, mint a tök”. Nagy Endre viszont leintette a pincért, aki előle is el akarta vinni a tányért. Fogta a cukorszórót és megcukrozta a görögdinnyét, azután így fordult a társasághoz:
– Rajtam nem lehet kifogni egy rossz dinnyével – megrázta a kezében a cukorszórót. – Itt veszek hozzá édességet! – aztán lemutatott a nyitott vendéglői teraszról a Margitsziget egyik gyönyörű gruppjára, amelyben vérvörös virágok voltak. – Ott nézek hozzá színt. Észre sem veszem az alapanyagot!
A póznak nagy sikere volt az asztalnál. Nekem is nagyon tetszett. „Ez az, amit írói szellemességnek neveznek” – gondoltam magamban.”
Forrás: Hunyady Sándor: Családi album
