A vadon szava írójának kiapadhatatlan tudásszomja volt…
Jack Londonnak gyerekkorában többek között újságos fiúként, kocsmai kisegítőként és konzervgyári munkásként kellett hozzájárulnia a családi bevételhez. London 13 évesen otthagyta az iskolát, hogy dolgozni tudjon, azonban mivel nem talált azonnal munkát, mint munkakerülőt börtönbe vetették. Ez az időszak mély nyomot hagyott a fiatal fiúban.
Kaliforniába visszatérve beiratkozott az oaklandi középiskolába*, és megkezdte élete leghosszabb és legizgalmasabb útját: a tudás keresését.
Tanulmányaiért cserébe naponta felsöpörte az intézet padlóját, és amikor nem az iskolában volt, akkor a közkönyvtárban olvasott:
„Reggeltől estig ott vagyok, gyakorlatilag ott lakom. Írok és olvasok klasszikusokat, tanulok nyelvtant és különböző írásstílusokat. Néha elfelejtek enni, vagy egyszerűen nem akarom feladni az izgalmas óráimat”.
Jack London a könyvtárban fedezte fel Marxot, Darwint és Spencert, akik nagy befolyást tettek rá: „nagy elmék, akik már születésem előtt elkötelezték magukat, hogy megtalálják a választ mindazon kérdésekre, amelyek engem mindig is megszállottan foglalkoztattak.”
*Az Egyesült Államokban 1900 körül létezett gyermekmunka, kétmillió 16 év alatti gyermek számára,
**Sajnos London életében a középiskolai tanulmányok adta boldog időszak rövidebb lett, mint tervezte: 15 évesen London otthagyta a Cole Gimnáziumot, hogy eltartsa magát és családját, napi tizenkét-tizennyolc órát dolgozott Hickmott konzervgyárában, óránként tíz centért.
