Talán egy jelző sem illik annyira rosszul Auguste Rodinre, mint éppen az értelmiségi. A zseni persze igen. Az ésszerűség embere, na az már kevésbé.
Ennek fényében meglehetősen ironikus, hogy leghíresebb műve, A gondolkodó lett a filozófia és a szellemi lét egyetemes szimbóluma. Az impresszionista szobrász, Auguste Rodin azonban a tettek embere volt, nem pedig az okoskodásé.
Rodin számtalan eseten merített ihletet más munkáihoz, így A gondolkodóhoz is, amely eredetileg Dante portréja lett volna. Kezdetben álló, csuklyába burkolt alaknak képzelte el a költőt, el is nevezte A Költőnek. Ám végül úgy döntött, hogy a szobrot különálló darabnak tekinti, így lett belőle: A gondolkodó.
Miután elkészült a mű, Rodint egyszer megkérdezték:
– Mégis, hogyan alkot mester?
– Roppant egyszerűen – felelte Rodin, az ésszerűséget mellőzve. – Veszek egy márványtömböt, és lefaragom róla a felesleget.
