Rodin nehezen talált címet A gondolkodónak…
Egy délután, mikor épp a Pokol kapujáról beszélgettek, Rilke megszólalt:
– Mondja, mester, miért nem csinál önálló szobrot abból az alakból, amely meztelenül ül a Pokol kapuja tetején? Annyira erőteljes és drámai.
– A költő? Dante? – kérdezte bizonytalanul Auguste.
– Az nem költő – mondta Rilke határozottan. – Erőteljes arcvonásaival és izmos testével sokkal nyersebb annál.
– Gondolataiba van merülve – mondta Auguste, aki nem volt benne biztos, hogy egyetért a költő véleményével, bár elképzelhető, hogy Rilkének igaza van. – Ez jellemző volt Dantéra.
– Ha életnagyságban formálja meg, akkor senki sem fogja költőnek vélni.
Auguste habozott, majd leült és gondolkozni kezdett. Öntudatlanul, szokásból, állát a kezébe helyezte, a könyökét pedig a térdére. Úgy tűnt előtte, hogy Rilkének igaza van. És nem csaphatja be magát azzal a gondolattal, hogy be tudja fejezni a Pokol kapuját. Viszont, ha megmenti legalább ezt a figurát, akkor a Pokol kapuja nem lesz teljes vereség.
– Mester, maga éppúgy néz ki, amikor gondolkozik, mint ő! – kiáltott fel Rilke.
Auguste csendre intette. Gondolkozás – ez az! Micsoda küzdelem!
Ettől a perctől kezdve a költőből gondolkodó lett. Auguste életnagyságban modellálta.
Forrás: David Weiss: Meztelenül jöttem
