Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Anekdota estére – A gondolkodó című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Anekdota estére – A gondolkodó

Szerző: / 2024. november 18. hétfő / Kultúra, Irodalom   

Rodin nehezen talált címet A gondolkodónak…

Auguste Rodin (1840-1917) szobrászművész a műtermében (Fotó: Wikimédia)

Egy délután, mikor épp a Pokol kapujáról beszélgettek, Rilke megszólalt:

– Mondja, mester, miért nem csinál önálló szobrot abból az alakból, amely meztelenül ül a Pokol kapuja tetején? Annyira erőteljes és drámai.

– A költő? Dante? – kérdezte bizonytalanul Auguste.

– Az nem költő – mondta Rilke határozottan. – Erőteljes arcvonásaival és izmos testével sokkal nyersebb annál.

– Gondolataiba van merülve – mondta Auguste, aki nem volt benne biztos, hogy egyetért a költő véleményével, bár elképzelhető, hogy Rilkének igaza van. – Ez jellemző volt Dantéra.

– Ha életnagyságban formálja meg, akkor senki sem fogja költőnek vélni.

Auguste habozott, majd leült és gondolkozni kezdett. Öntudatlanul, szokásból, állát a kezébe helyezte, a könyökét pedig a térdére. Úgy tűnt előtte, hogy Rilkének igaza van. És nem csaphatja be magát azzal a gondolattal, hogy be tudja fejezni a Pokol kapuját. Viszont, ha megmenti legalább ezt a figurát, akkor a Pokol kapuja nem lesz teljes vereség.

– Mester, maga éppúgy néz ki, amikor gondolkozik, mint ő! – kiáltott fel Rilke.

Auguste csendre intette. Gondolkozás – ez az! Micsoda küzdelem!

Ettől a perctől kezdve a költőből gondolkodó lett. Auguste életnagyságban modellálta.

 

Forrás: David Weiss: Meztelenül jöttem

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek