Faragó Géza festőművész volt a magyar Chaplin…
Herman Lipót több vicces anekdotát megörökített a magyar szecessziós festőművészet, a plakátművészet, a karikatúrarajzok, s a színházi díszletek tervezésének jeles mesteréről, aki minden figyelmet magának akart.
„Faragó Géza festőművész, ez a sovány, kissé madárszerű, elegáns emberke, leghumorosabb figurája az éjjeli szórakozóknak Budapesten. Nem igen viccel, mindig rögtönöz, a helyzetből, a saját figurájából termel olyan szituációkat, melyeknek kacagtató, komikus volta a legnagyobb ereje. Megjelenik például a Casino de Paris-ban, és már nem is a színpadot nézi a közönség, hanem Faragó Gézát, ahogy ott mókázik, közbeszól, táncol, a páholyokba felmászik, a színpadra felkiált.
Egy angol táncostrupp nyugodtan énekel és táncol a színpadon. Rá se hederítenek Faragó mókáira. Faragó félrelöki a karmestert a helyéről, s egy darabig ő dirigálja pokoli nevetséges módon a zenekart. Mikor ez sem hat a táncosnőkre, visszaadja a karmesteri pálcát és kisiet a konyhába. Mikor visszatér, szája előtt egy hatalmas szalvétát tart. Leül az első sorban egy asztalhoz, s mereven nézi az egyik hidegvérű táncosnőt. Mikor az véletlenül rápillant, elkapja szája elől a kendőt, hát egy félméteres nyelv lóg ki a szájából, mint a mikulásbeli kisördögöknek (a konyhába vágatta le magának egy hatalmas marhanyelvből). Erre már elneveti magát a művésznő. De ez nem elég Faragónak, kikapja a szájából a nyelvdarabot és feldobja a színpadra. Le kellett engedni a függönyt.”
Forrás: Herman Lipót: A művészasztal
