Hogy került Szamosújvárra Rubens egyik remeke?
A Rubens-kép története háromféle változatban
2.
Szamosújvárt, a mi derék örmény hazánkfiainak nagytemplomában egy mellék-oltárkép fölbecsülhetetlen kincs, Rubens egyik legnagyobb remeke: Krisztusnak a keresztfáról való levétele.
Metszetekről mindnyájan ismerjük? Legemlékezetesebb alakja a tisztes öreg arimathiai József, ki létrán áll, a kereszt ormánál, és foga közé szorítja a lepel sarkát, melybe a holt Üdvözítőt alábocsátják. Amint mondják, a kép évszázadokon át Rómában volt, honnan a napóleoni háborúk alatt Bécsbe, a Belvederébe vitték.
De hogy mint került Szamosújvárra?
Erről azt beszélik, hogy 1805-ben Szamosújvárról örmények küldöttsége ment Bécsbe, Ferenc császár elé, és úgy megnyerte a felséges úr kegyét (alkalmasint pénzt adott neki kölcsön), hogy az uralkodó azt mondta:
– Válasszatok magatoknak a Belvederéből egy képet, tetszéstek szerint. Nektek ajándékozom.
Az örmények el is mentek a galériába, jó ízléssel és bölcsen kiszemelték Rubens remekművét, aztán bejelentették az igazgatónak:
– Ez lesz az a kép.
– Miféle kép?
– Melyet őfelsége kegyelméből magunkkal viszünk Szamosújvárra.
– Az nem lehet. Ezt a kincset nem ígérhette el a császár.
Az igazgató az ügyet a felség elé terjesztette. Sürgette az ígéret megmásítását, könyörgött, rimánkodott. De Ferenc császár állott szavának. A boldog örmények világhírű remekművel értek haza.
A kép azonban nem fért el az oltár fölébe. Magasabb volt a kelleténél. Mit cselekedtek hát a szamosújváriak? Alul levágtak belőle jókora darabot…
Így szól az anekdota. Szerencsére nem igaz, mert a vászon alsó része csak be van hajtva. De bizony ez is barbárság, ha így van.
Tóth Béla: Magyar anekdotakincs
