Az abszolút ruttkais-színpadi szerep: A néma levente Ziliája, amelyben Ruttkai Éva sikeresen küzd meg Bajor Gizi emlékezetes alakításával.
Hogy ez mennyire nem volt könnyű, arról Ruttkai Éva így vall: „Arra törekedtem, hogy az ő [Heltai Jenő] földi tapasztalatokkal gazdagított, mesebeli Ziliája és az én meseszerű, de földi asszonyom, a színpadon egyszerre csak összekacsintson…”
Sándor Iván Ruttkai-portréjában ezt írja: „Heltai Jenő ott volt a nézőtéren, külön karosszékben, és meghatottan figyelte a fiatal színésznőt, aki az első kép lányos szeméremmel megformált Ziliájától, az érzelmes, költői játék minden színét visszaadva jut el a befejezés szenvedélyes, s rögtön iróniába oldott hangjáig.
Mikor érzi Zilia a szerelmet, mikor játék csak a számára? Ruttkai tudott úgy egyensúlyozni a szerep kardélén, hogy éppen ezt takarta mosolya. S ettől kapta meg alakítása azt a könnyed lebegést, melyben Heltai színpadi meséjét játszani kell.”
Forrás: Deák Attila: Ruttkai Éva
