Sir Walter Scott skót író, költő, kritikus a romantika kimagasló alakja volt, ám a romantika sem a nemesi származás, sem a bárói rang nem segített anyagi helyzetén.
A történelmi regény műfajának megteremtője még gyermekkorában paralízisben megbetegedett és jobb lábára megbénult. Mai szemmel nézve a legelképesztőbb gyógymódokkal akarták meggyógyítani. Például: frissen lenyúzott birkabőr be csomagolták. Gyógyászati okokból beutazta egész Skóciát, és nemcsak a skót balladákkal, hanem a romantikus múlttal is megismerkedett. Ezért aztán családi lakhelyét, Abbotsfordot átépíttette romantikus középkori kastéllyá, és hatalmas területeket vásárolt köré. Ez megrendítette anyagilag. Még szörnyűbb helyzetbe került, amikor egy kiadó, amelyért kezességet vállalt, tönkrement, s neki több mint egymillió pengő értékben kellett a megbukott cég adósságát ledolgoznia.
A pengő a két világháború közti értékben értendő, amikor a magyar pénznemet Európa dollárjának tartotta a közvélemény.
Reggeltől estig dolgozott. Úgy képzelte, hogy az iszonyú adósságot regényei honoráriumával egyenlíti ki. Hatalmas kastélyában mindig vendégsereg tanyázott, mulatoztak, de nélküle. Ő szorgalmasan írt, látástól vakulásig. Egy alkalommal a társaság ledér nőtagja elhatározta, kimozdítja az írót önkéntes rabságából.
– Szeretem önt, miért hagyja hát, hogy epekedjek? Hagyja azt a munkát, foglalkozzék velem!
Scott felnézett, és nem nyerte meg a tetszését a hölgy.
– Látja ezt a gyűrűt? – kérdezte a nőszemély. Lehúzta az ujjáról és az író orra elé tartotta. – Végtelen. És az én ön iránt érzett szerelmem éppen olyan végtelen, mint ez a gyűrű.
– Az én ön iránt érzett szerelmem is olyan, mint ez a gyűrű. Nincs kezdete – hangzott Scott határozott válasza.
