Mikszáth több regénytémáját elmesélte előre barátainak, de megírására rendesen csak akkor került sor, ha valaki nagyon rábeszélte és sürgette.
A Szent Péter esernyője megírásának történetét így beszéli el Wolfner József:
1895-ben Mikszáthnak állandó kártyapartija volt az Alkotmány utcában, az unitáriusok épületében lévő kávéház külön-szobájában. Partnerei voltak: Légrády Károly, a Pesti Hírlap szerkesztője és tulajdonosa, Bródy Zsiga, a Neues Pester Journal szerkesztője és tulajdonosa és Enyedi Lukács. Amikor egyikük vagy másikuk nem jöhetett el, Mikszáth stafétát küldött értem: álljak be negyediknek. Abban az időben – szokásához híven – gyakran beszélt a legkülönfélébb témákról, ezek között a Szent Péter esernyője tárgyáról is s mindig hajtogatta, hogy milyen szép regényt lehetne belőle írni.
Én sokáig nógattam, írja meg az Új Időknek. De bizony nem írta.
Egy szép napon eljött az irodámba és közölte velem, hogy Bródy Zsiga hat hétre Abbáziába utazik, helyette ezentúl nekem kell naponta játszanom. Mint afféle fiatal, szorgalmas üzletember, nem akartam kötélnek állani s csak annyit ígértem, hogy egyszer-kétszer elmegyek. Ebbe Mikszáth nem egyezett bele, de mivel nem tágítottam, megígérte, hogy ha rendesen elmegyek kártyázni, az első hét után megkapom a Szent Péter esernyője első hosszú folytatását és hetenként a folytatólagos kéziratot. Ha egyetlenegyszer is hiányzom: nincs folytatás.
Mit tehettem? Pontosan megjelentem és minden szombaton megkaptam a regényfolytatást. Ez körülbelül nyolc hétig tartott így. Magától értetődik, hogy Mikszáth a folytatásokat akkor is megírta, amikor már Bródy Zsiga visszajött.
Forrás: Wolfner József visszaemlékezései Mikszáth Kálmánról az Új Időkben
