Azért minden rosszban van valami jó…
Az ötvenes években Latabár Kálmán az Operaház néhány kiválóságával, Székely Mihállyal, Osváth Júliával, Rösler Endrével, Bordy Bellával együtt elfogadta a török követség attaséjának meghívását szilveszteri estjükre, ahol társasjátékon, tombolán egy-két apróságot is nyertek. Ez elegendő ok volt arra, hogy a minisztérium fafejű káderei megkérdőjelezzék jóhiszeműségüket.
Közleményük szerint ezek a művészek „az imperialista bérenc görög és láncos kutya titóista jugoszláv kormánnyal blokkba lépett állam tisztségviselőivel szórakoztak. Olyanokkal, akik a népi demokráciával, a Szovjetunióval és a népek békemozgalmával ellenségesen szembeszállnak. Hivatalos képviselői egy olyan török kormánynak, amely a koreai mészárlásokon fegyveresen vesz részt. Ugyanakkor, amikor kormányunk kórházakat és orvosokat küld a koreai nép megsegítésére.” Ezért pénzbüntetéssel és fellépésektől való eltiltással szégyenítettek meg őket.
– Most már megértitek, hogy nem vagyok hurráoptimista hangulatban? Én, mint a láncos kutya ügynöke! – méltatlankodott Latabár.
– Lehet, hogy látták a híres kutyaszámodat! – próbálta elviccelni a dolgot Királyhegyi.
– Egy szó, mint százezer, Gáspár Margit igazgatónk rávett, hogy bűnbánatot tanúsítva szórjak hamut a fejemre!
– Attól ilyen szürke a sörényed? – próbálta megint viccel elütni a drámát Királyhegyi.
– Azért minden rosszban van valami jó.
– Na, hála istennek!
– Egy új operett bemutatására készülünk, és pont ez a szemétláda lett az egyik partnerem. Gáspár Margit megkért, hogy vigyázzak, ne hagyjam magam provokálni, mert ez az ember mindenre képes. Belém bújt a kisördög, és Seregi László rendező jóváhagyásával egy kutyás játékot találtam ki, amivel megfizethetek ennek a görénynek. Kitaláltam, hogy partnerem ereszkedjen négykézlábra, és én majd a hátán ülve lovagolok, közben ütöm a fejét a szövegemmel: „Ugass jobban! Még jobban! Nem elég! Hangosabban!” És csapdosva rúgom, ahol érem. A próba után Margitka ingerülten és rémülten kérdezte, hogy jutott ilyen állatság az eszembe? Mire őt idézve válaszoltam: „Margitkám, nem maga mondta, hogy ez az ember mindenre képes?”
– Hallottam erről Árpád öcsédtől, de nem akartam elhinni – ámuldozott Királyhegyi.
Forrás: Kalmár Tibor: Legendás komédiások
