Köztudottan huncut ember hírében állt Mikszáth Kálmán. Még a komolynak írt szilveszteri köszöntését is képes volt komolytalanná tenni…
Mikszáth Kálmán egy szilveszterkor a következő versikét küldte Pósa Lajosnak újévi jókívánságul:
„A mosolygó élet – kísérje léptedet,
Távol legyen tőled – a gyász emlékezet.
Minden, mi jó vagyon: – hogy szívedben légyen,
Kerüljön, de nagyon – a keserv és a szégyen!”
Pósában épp hűlni kezdett a vér a rémülettől, hogy mivel érdemelte ö ki ezt a sok átkot, amikor tán tíz perccel a levelet hozó futár után befutott maga Mikszáth is, és minden teketória nélkül kikapta a kezéből a papírt.
− Szinte sejtettem, hogy amilyen szórakozott vagyok, rosszul írtam le a verset – kacsintott egyet nagy huncutul a szemével.
Azzal elővett a feneketlen zsebéből egy picinyke ollót, és lassan, komótosan nyírni kezdte vele a lapot. Sikerült is pont derékban kettészelnie a nyolc sort, amitől láthatóan felderült. Az ollót is visszasüllyesztette a zsebébe, de csak azért, hogy ugyanonnan tűt meg cérnát halásszon elő, mivel azután akkurátusan összevarrta a két papírszeletet, de most már széltében.
Pósa, akit nem áldott meg túl nagy humorérzékkel az ég, és egyébként sem heverte még ki az újévi üdvözlet okozta sokkot, megkövülten nézte a jelenetet. Csak amikor vendége ismét orra elé nyomta a levelet eszmélt rá, hogy egy jól sikerült költői tréfának lett az áldozata. A papír kettévágása és újbóli összeillesztése után ugyanis minden átok áldássá vált a versben, amely most már így festett:
„A mosolygó élet kísérje léptedet;
Távol legyen tőled gyász, emlékezet;
Minden jó, mi vagyon a szívedben légyen;
Kerüljön, de nagyon keserűség, szégyen.”
