Szolzsenyicin a világtól elzárkózva próbált alkotni…
Miután 1974-ben száműzték* a Szovjetunióból, Szolzsenyicin önkéntes bezártságba vonult az Egyesült Államokban.
Visszavonultan élt, hogy zavartalanul dolgozhasson, és remeteként élt egy faházban Vermont hegyeinek mélyén. Orosz börtönarchívumokkal és szögesdrótkerítéssel vette körül magát. És írt.
Miközben a száműzetésben élő író ambivalensen tekintett Amerikára: bizonyos vonásait elismeréssel illette, ugyanakkor bírálta az általa érzékelt erkölcsi romlást, és mindvégig erős honvágyat érzett Oroszország iránt, a „fejlett világ” mind nagyobb figyelemmel fordult felé.
A legközelebbi faluban lévő boltosok ablakaiba táblákat ragasztott, amelyek figyelmeztették az újságírókat: „Nincs útbaigazítás a Szolzsenyicinékhez.”
*1989-ben a szovjet írószövetség megkövette, az állampolgárságától megfosztó döntést érvénytelenítették. 1994. május 27-én – húszéves száműzetésből – tért vissza hazájába.
